Eskü, egyszer kipróbálom, hogy működnek-e ezek a kérdések a való életben XD 
Egy kicsit féltem ettől a könyvtől, nem vagyok nagy rajongója a romantikus baromságoknak, de a címe és a fülszöveg felkeltette az érdeklődésem. Azt kell mondjam, megérte. 
Kifejezetten kevés karakterrel dolgozik a könyv, ennek ellenére is csak a két főszereplőről tudunk meg érdemi információkat, de nem éreztem, hogy ez baj lenne. Azért menjünk kicsit végig rajtuk. 
Hildy/Betty: tipikus, alapvetően félénk tinicsaj, aki vár a nagy szerelemre, és annyira azt akarja, hogy mindig, minden körülötte forogjon, hogy még a „mindig mindent tönkretevő” szerepét is bevállalja. Nem látja túl reálisan a saját és mások problémáit, de egyszer majd biztos felnő. 
Bob/Paul: sablon, magát rosszfiúnak beállító műmájer, akiről persze a végén kiderül, hogy jó srác, művész meg minden, persze szomorú múlttal, a rosszfiús imidzs meg kb csak egy páncél, hogy jól megvédje magát. 
anyuci: csak annyit tudunk róla, hogy baromi elfoglalt és baromi hűtlen…vagy legalábbis volt 
apuci: a saját problémáit másokra, ártatlan emberekre kivetítő pszichopata, alkohol problémákkal 
Xiu: kötelező „nem fehér” legjobb barátnő, akivel szinte csak az új pasijáról lehet beszélni 
Max: kötelező meleg legjobb barát, aki segít ha kell 
Gabe: csecsemőnek nézett kamasz, aki nem tudja, hogy mire jó a zuhanyzó…értelmiségi családban… fura. 
Gömbi: a legjobb az egész könyvben. Gömbi, a hal

Bejött, hogy amikor a kérdéseket válaszolgatták, nem voltak leírások, csak simán a párbeszéd, mégis mindig tudja az ember, hogy éppen nagyobb szünetet tartanak a beszédben, vagy esetleg elpirul az egyikük stb. A leírós, mesélősebb részek viszont gyengék voltak, legalábbis nekem nem igazán jöttek be. 
Hildy nagggggggyyyyyon hamar belezuhan Paulba (aki persze szexi, mi más lenne), és az alapvetően félénk csaj olyan magabiztosan beszéli meg magával (és fejti ki a srácnak is), hogy megszerzi/megszerezte magának, hogy hirtelen csak néztem, nem cseréltek-e szerepet Xiuval…de nem, csak teljesen karakter idegen lett, mert miért ne. 
Összességében nem volt rossz könyv, könnyed kis kikapcsolódásnak pont megfelelt, szóval ajánlom bárkinek, aki nem mély és eget rengető regényre vágyik éppen.

Egy valami mellett viszont nem tudok elmenni... az eredeti, "36 Questions That Changed My Mind About You" címet muszáj volt vajon úgy megváltoztatni, hogy egyből az jusson az ember eszébe, hogy ez valami romantikus maszlag? Az eredeti amúgy is sokkal jobban illik a sztorihoz, nyugodtan fordíthatták volna szó szerint.

Fülszöveg:

HILDY és PAUL egy pszichológiai kísérletre jelentkeznek, ami arra a kérdésre keresi a választ: megtervezhető a szerelem? A kísérlet 36 kérdést tartalmaz, köztük azt: „mi a legszörnyűbb emléked?” vagy „mikor énekeltél magadnak utoljára?”. Mire Hildy és Paul végigérnek a kérdéssoron, mindketten sírtak és nevettek, hazudtak és összezavarodtak, elmenekültek és visszatértek és az őrületbe kergették egymást. És mindketten rájöttek a titokra, amit a másik olyan elszántan próbált elrejteni. De vajon egymásba is szerettek?